Endeavour

"Nyelvében él a nemzet." Hát mi is.

De persze a problémával nem én találkoztam először.

"Van egy nő. Gyűlöl. Szeret, szeretett, egész délután szeretett. Nem szeretem a kefélni szót, a dugnit pláne nem, a basznit szeretem, de az meg a szöveget nem szereti, hogy tréfával éljek: szétkúrja azt." (Esterházy Péter: Egy nő)

Mint azt már oly sokan felemlegették, nincsenek szavaink. Így persze beszélgetni sem tudunk. Többek közt azért, mert nincs magyar erotikus irodalom. Sosem volt. Se szépirodalom, se szociográfia, se semmi. (Mert ez nem az.) Ahogy például Nádas Péter hajlamos hosszasan ecsetelni, ez nagyrészt kollektív és évszázados prüdériánknak köszönhető. Bezzeg a franciák...

És az eredmény? Van egy nő. Nagyon szereted. Nem, nem csak szereted, szerelmes vagy belé már évek óta. Sokszor szeretkeztetek már. Gyönyörű - a teste és a lelke is. Eszed be jut, jó volna közben (igen, aközben) beszélni. Mert változatosságot hoz, mert szeretnéd, ha nem csak a néma - bár rabulejtő - szemeiben látnád a vágyat. Ha nem csak mozdulatokkal lehetne kommunikálni.

Na, mit mondasz neki?

"Szeretném, ha leszopnál?" vagy "vedd a szádba!" esetleg "élek-halok egy fellációért..."

Ez így nem megy. Maradnak a házilag gyártott megoldások - összes esetlegességükkel együtt.

PS: mi lenne, ha íróink nem rinyálnának azon, hogy nincs ilyen irodalom - hanem megírnák azt? "Fikázni könnyű, alkotni nehéz."