Endeavour

Hosszabban nincs kifogásom az ellen, ha valaki az interneten keres "társat". Azért sem lehet, mert én is megpróbáltam.

Könnyed kapcsolatot kereső 30 körüli nő. Normálisnak tűnik, nem ostoba. Szép, fekete-fehér kép a válláról. Pár levélváltás, találkoztok. A valóság sem ijesztő. Sőt. Minden nem tökéletes, de jó teste van. Fiatalos, rugalmas. Sétáltok, beszélgettek. Nagyon laza: kicsit fázik a koratavaszi estén, hát bugyira vetkőzve húz hosszúnadrágot. Miközben beszélgettek, egyre többször hoz fel ezoterikus magyarázatokat. Az idő múlik, átöleled, megcsókolod. Majd egy újabb óra elteltével bármennyire vonz is a teste - sírva menekülsz. Mert nem érdekel, hogy a korábbi és az eljövendő életei során miket élt meg...

Kora harmincas nő, kifejezetten szép arc. Nem is érted, mit keres egy ilyen oldalon. Találkoztok, rögvest megérted. Életében az az egy jó kép készült róla - és elfelejtett huszonévesen pasit keresni.

Beleúnsz. Amúgy is jön a nyár, meglódul a való élet.

Aztán persze csak újra felpiszkálja a fantáziád.

Késő huszas. Ismét nagyon szép arc. Már gyanakszol. Nem baj, azért vagy húsz percet késik - után megbizonyosodhatsz róla, igazad volt. Nem szép. Mondjuk azért nem is csúnya. Vonzó test. És leginkább szexet keres, valamint állítólag nagyon belevaló. Hát jó. Két óra beszélgetés és két pohár bor után megkérdezed, volna-e kedve otthon folytatni. Gondolkodik, majd azt mondja, inkább a hétvégén. Annyira nem érdekel, hogy a hétvégédet rászánd, így nem érint különösebben, hogy másnap emailben közli, ő inkább beszélgetni szeretne...

35 körüli nő, családja van. A vágyait szeretné megélni. Beszélgettek, okos. Küld képet, szép. Nem értek rá találkozni, inkább sokat leveleztek. Hasonlóan gondolkodtok. Összejön a találkozó. A teste nem szép. De kedveled. Lefekszetek. Két órával később már sír - miért nem adatott meg neki a boldogság. De nem tartja kizártnak, hogy esetleg, ha úgy alakul, elhagyja érted (vagy valaki hasonlóért) a családját. Mindezt pár nap levelezés, egy röpke együttlét és három óra beszélgetés után...

A teória az volt, hogy szórakozzunk. Végülis izgalmas. Nyilvánvaló, hogy a szereplők kilencven százaléka nem neked játszik. Mert nem néz ki kifejezetten jól. Vagy mert már azelőtt megunnád, hogy kinyitná a száját. De marad esély. Nagyjából a hozzád hasonlók. Akik röhögő- vagy sírógörcsöt kapnak a gondolattól, hogy ilyen helyen “találják meg az igazit”. Akik tesznek egy próbát, mert épp ráérnek.

És persze nem is kizárt a dolog. Csak az a baj, hogy mire véletleül beletalálsz, addigra már rég rosszul vagy tőlük. Meg egy picit magadtól is.